Nemzetközi Nőnap.
És itt vagyok. Egy év telik el, és még mindig ugyanazon a helyen vagyok. Egy évbe telt, mire gyógyszert szereztem az idegfájdalomra, amellyel 2020 januárja óta élek. Egy évig az egészségügy beismerte, hogy valóban segítségre szorulok.
Mit kell ünnepelni? Az a tény, hogy elakadtam egy tvt implantátummal, amely képtelen volt teljes életben élni? Ez arra késztetett, hogy hónapokat, napokat, órákat és perceket töltsek el bánatban, és azon tűnődjek, miért nem tiltott?
Majdnem elvesztettem a kapcsolatomat. Elvesztettem azt a képességemet, hogy tetszés szerint használjam a testemet, és hogy emberként szabadnak érezzem magam. Ehelyett engem elfognak.
Soha nem ébredek fájdalommentesen. Minden nap sétálok a gyógyszeres dobozig, bár ez az egyetlen kényelem, hogy egy újabb napot nehézzé teszek.
Napról napra csinálom. Óráról órára.
A testem küzd, és fáradt, kimerült állapotban teszem. Mindent megteszek, hogy jó anya és partner legyek a szeretett emberemmel.
Terápiát keresek az elmémnek és a lelkemnek, hogy kezeljem az ilyen életmódot.
Nem ünneplem azt a tényt, hogy nők ezrei szenvednek szerte a világon olyanok miatt, akik olyan műanyag darabokat találtak ki, amelyek nem illenek a testünkbe. Soha nem volt célja ott lenni. Nem vagyunk belőle és életeket tesz tönkre.
Megkönnyíti az időnket. Megszakad, sőt néha életeket is elkövet.
Annelie 2021. március 9
International womens day.
And here I am. A year passes by and I'm still at the same spot. It took me a year to get medicine for the nervepain that I've been living with since January 2020. A year for healthcare to admit that I'm actually in need of help.
What is there to celebrate? The fact that I'm stucked with an tvt implant that has made me unable to live fully? That has made me spend months, days, hours and minutes suffering in sorrow and wondering Why it's not forbidden?
I've almost lost my relation. I've lost the ability to use my body as I like to and to feeling free as a human being. Instead I'm captured.
I never wake up painfree. I do my walk to the medicine box every single day though it's the only comfort to make it thorugh another day.
I do it day by day. Hour by hour.
My body struggles and I do to in a tired exhausted state. I do everything to be a good mother and partner to my beloved.
I seek therapy for my mind and soul to manage living like this.
I do not celebrate the fact that thousands of women suffering all around the world because of someone who invented plastic pieces that doesn't fit our bodies. It was never meant to be there. We are not made of it and it ruins lifes.
It steels our time. It breaks and it even sometimes takes lives.
Annelie 9 March 2021
Megjegyzések
Megjegyzés küldése