A skót anya 18 éven át szenvedett hatalmas fájdalmat a sérvek helyreállítására használt hálós implantátumok után

Csönd és megbélyegzettség: együtt élni a krónikus fájdalommal

Krónikus Fájdalom Ausztrália , a hüvelyi háló „túlélő” és a háziorvos megvitatja, hogyan lehet a legjobban kezelni a körülményeket, a Nemzeti Fájdalom Héten.

A fájdalom kezelésének legjobb módja a témája a Nemzeti Fájdalom Hétnek

Együtt élni a krónikus fájdalommal könyörtelen állapot.

Vannak jó és rossz napok, de természetesen kívülről teljesen jó formában vagyok, így senki nem látja a betegséget és az összes testi jegyét, amivel ez jár.

Ezek Justin Watson szavai, aki csaknem egy évtizede él krónikus fájdalommal, miután hüvelyi hálót építettek belé, a második gyermeke születése után

Justin a műtét után azonnal tapasztalni kezdett rejtélyes tüneteket, melyek a gyulladásoktól kezdve a pajzsmirigy betegségig terjedtek, s ezek miatt több alkalommal kórházi kezelésre szorult.

Mivel a problémáinak oka nehezen volt meghatározható, így pszichiátriai kezelést is javasolt neki a háziorvosa – amely javaslatot Justine, mint a szakterületen 25 éve dolgozó, nehezen fogadott el.

Az volt az üzenet, hogy minden probléma csak a fejemben van, azzal együtt, hogy a tünetek nagyon is valóságosak voltak a számomra – bár egyik sem volt közvetlenül a háló meglétéhez kapcsolható, mivel ilyen irányú kutatások még nem is léteztek.
 Ez annyira megterhelő volt, hogy megszakítottam a kapcsolatot a háziorvosommal.

Ezzel egyidőben Justine hasonló sorsú asszonyok csoportjára bukkant a Facebook-on, s Amerikába utazott, hogy egy ottani szakértő eltávolítsa a beépített hálót.
 Mostanra 80%-ban felépültnek mondhatom magam, de még mindig sok fájdalommal élek együtt, s azzal a traumával, hogy egy orvosi katasztrófa elszenvedője vagyok.
 Az év témája a National Pain Week-nél az „Egyenlő partnerek a gyógyításomban” lett kiválasztva, hogy szót emeljen az olyan emberek esetében, mint Justine, akik krónikus fájdalommal élnek.

Ezek az emberek azt hangsúlyozzák, hogy az egészségvédelmi rendszer és a fájdalmokezelési tervek központjába kívánnak kerülni – mondta Jarrod McMaugh, gyógyszerész és a Chronic Pain Australia elnöke.

Míg a fájdalommal élő emberek sokat tanulhatnak és nyerhetnek az egészségvédelem szakértőitől, ez a viszony kölcsönös, a szakértők is tanulnak azáltal hogy meghallgatják és megértik a kezelt emberek átélt tapasztalatait.
 Justine úgy látja, hogy testi jegyek is akadályozzák, amikor megfelelő kezelési módokat keres problémáira.
 Ha elmondod a történetedet egy szakértőnek, s az esetleg nem megfelelő megjegyzést tesz a hallottakra, az esetlegesen kialakult törékeny bizalmi kapcsolatot rögtön megtörheti.

Úgy hiszi, hogy a beleérző képesség, a meghallgatás és a megértés döntő szempontok a fájdalommal élők kezelésében.
A Chronic Pain Australia társaság a National Pain Week alkalmából jelentette meg azt a felmérést, amiben több mint 1200, fájdalommal élő embert kérdeztek a tapasztalataikról, s arról, milyen segítségtől remélik életminőségük javulását.
 A felmérés egyik fő eredménye, hogy a válaszadók mintegy 65%-a havonta, vagy annál gyakrabban felkeresi háziorvosát, vagyis a háziorvosok szerepe kimagasló a helyzet kezelésében.

Nem kétséges, hogy a kiváló, szakterületeketen átívelő gyógyszerelés csodálatos fejlemény, mondta Simon Holliday, a fájdalomkezeléssel különösen foglalkozó háziorvos

Ugyanakkor az érintettek elenyésző hányada, kevesebb mint 0,2%-a jut el a tertiary (harmadik szintű?) fájdalomkezelő központokba, ezzel azt is jelentve, hogy a krónikus fájdalmak túlnyomó többsége hagyományos kezelést kap.

Dr. Holliday hangsúlyozza, hogy a krónikus fájdalom gyakran egy igen összetett, sok tényezőtől függő állapot, ami azt is jelenti, hogy a családorvos, széles általános ismeretekkel és holisztikus megközelítéssel, jó eséllyel fordul a problémamegoldás felé.

Amikor a háziorvosi rendelőben megfordul a páciens, nem csak a krónikus fájdalmat mérjük fel, hanem halljuk, hogy „a társam elhagyott, s ezért nagyon magam alatt vagyok, nem találok munkát, az ízületi fájdalmaim megölnek, nem tudok lefogyni, stb.” – számol be erről a doktor.

Szintén tudjuk, hogy azon páciensek, akik krónikus fájdalommal jelentkeznek a háziorvosi rendelőkben, több betegséggel is érintettek, s a kezelések módjai között töredékben szerepelnek a „tertiary/harmadik szintű”(?)  fájdalom központok.

Dr. Holliday szerint ez azt jelenti, hogy a háziorvosoknak nagyobb szükségük van a fájdalomkezelés támogatásában, mint a speciális ellátások finanszírozása terén.
 Szükségünk van a háziorvosok továbbképzésére, források biztosítására, hogy jobb munkát végezhessünk, ellenkező esetben csak áltatjuk magunkat azzal, hogy megoldjuk a problémákat. – mondta.

A doktor hiszi, hogy az oktatással és a gyakorlati képzéssel a háziorvosok jó eséllyel kezelik a krónikus fájdalommal élők problémáit.
A felmérés eredménye azt mutatja, hogy a betegek hisznek abban, hogy háziorvosuk és gyógyszerészük a szükséges ismeretek birtokában vannak, de a kezelés során több türelmet, empátiát és megértést szeretnének kapni.

Justine is lényeginek találta a fentieket a kezelések során.
 Úgy hiszem, az megértő meghallgatás a legfontosabb – mondta.

Bár a specialisták elfoglalt életében nehéz biztosítani a szükséges időt, de a páciensek kezelése során az első dolognak kellene lennie az odafigyelésnek arra, hogyan is van az orvoshoz forduló.

Dr. Holliday egyetért abban, hogy a páciensre figyelés a nagy részét teszi ki az orvos és beteg kapcsolatának.

Meg kell próbálnunk jobban odafigyelni a páciens mondandójára, mivel ha csak meghallgatják őket, ez nagy változást jelent az életükben. - mondta
 A felmérés azt is kimutatta. hogy a krónikus fájdalommal élők több szövetségi és állami támogatást remélnek annak érdekében, hogy a kezelések jobban megfizethetők és elérhetők legyenek, különös tekintettel az orvosi kannabiszra.

Dr. Holliday szkeptikus az utóbbiakat illetően, különösen a gyógyszerelés terén.
 Tudjuk, hogy a gyógyszerek többsége másképp és másképp hat a betegekre, így ez a történet egyik gyenge pontja. Ezért is koncentrálunk inkább az életminőségre, s a páciens követésére, mintsem a fájdalom mértékére.

Úgy találtuk, hogy ha a páciens elmozdul egy kissé az élet élvezete és a társadalmi kapcsolatok kiépítése irányába, kisebb fájdalomról számolnak be, mint a megelőzőekben.
 Különösen gyanakvó az orvosi kannabiszra tekinettel, ismerve az eredményt a gyógyszeres fájdalomcsillapitás előző nagy reménysége, az ópiátok vonatkozásában.

Most az új gyógyszer az orvosi kannabisz, s majd végigmegyünk újra a jól ismert úton: ahogy tettünk az ópiátokkal, ugyanúgy járunk el a kannabisszal.

A doktor szilárdan hiszi, hogy az általános gyakorlat marad a leghatásosabb mód a fájdalomkezelésben mindaddig, amíg a családorovosok hozzájutnak a szükséges eszközökhöz és ismeretekhez.

A háziorvosnak otthon kell lennie a fájdalomkezelés területén, legyen szó a palliatív gondozásról, a krónikus, vagy az akut fájdalmakról, s a fájdalomcsillapítók hatásairól – de nem vagyunk a forrásokkal kellően ellátva – tette hozzá.
 Át kell értékelnünk a háziorvosi gyakorlatot, szükségünk van a kutatási eredményekre, oktatásra, mivel itt fordulnak meg a páciensek, itt érhető el az egészségvédelmi rendszer, s itt van a költséghatékonyság.

Amikor megkérdezték Justine-t, mit szeretne legjobban megosztani az orvosokkal és az egészségügyi rendszert hivatásosaival a krónikus betegség során megtapasztaltakból, a válasza egyszerű volt:

Az igazságom ennyi: szükségem van arra, hogy meghallgassanak, hogy tudjam: megértették, mit érzek. Empátiára és támogatásra van szükségem.