Számtalan nőt megkerestem, hogy álljon ki a megpróbáltatásai után. Nem vállalták. Nőkről tudok, akik műtétsorokon mentek keresztül( volt aki 9 műtéten) , de nem álltak ki ajogaikért. De főleg másokért , azzal, hogy másképp legyen.
Mindent megtettem ami tőlem telt.
Sem a családom, sem mások támogatását nem birtoklom. Cikket jelentettem meg. Harcoltam ahol lehet, blogot hoztam létre.
Orvosok vallottak arról, hogy ezt a beavatkozást nem végzik, mert nagyon kockázatos.
HOL ÉLEK ÉN? MI EMBEREK ELTÁVOLODTUNK A HUMÁNUMTÓL, VAGY ANNYI A BAJ? Az utóbbit gondolom, meg kicsit az előbbit is.
Ime itt az alapvető emberi jogok válasza.
Sokszor érezetem, hogy annyi erőt fektetek abba, ami látszólag semmit nem hoz vissza. Kellene az erő.
Amit elértem. Feketével kiemelve. Én megtettem másokért, amit lehet.
Újságírók álltak félre, lapok utasítottak vissza, emeberek álltak előttem értetlenül.
Az orvos, aki tehetett volna értem, nem tett. 7. műtétemkor azt mondta"Ugye tudom, hogy ebbe bele lehet halni?" DE NINCS GOND!! HUUUUH! HOL ÉLÜNK MI?
Orvosok küldtek el, a kezelő orvos nem vette fel a telefont ,ha segítséget kértem.Bolyongtam az egészségügyben.Mentő vitt a kórházba, rám sem néztek.
Olyan fájdalmakkal voltam, hogy inkább meghalni szerettem volna, de nem viselni a fájdalmat.. Nem segítettek. Megaláztak, elküldtek, ha segítséget kértem.
Számtalan beavatkozáson estem át: Árammal kezelés, injekciókúrák, műtétek sora.
Egy szóval nem mondták a műtét előtt, hogy mi lehet a következménye a beavatkozásnak...
TÖNKRE TETTÉK AZ ÉLETEMET. SEM TESTI SEM LELKI TÁMOGATÁST NEM ADTAK: SŐT? MÉG BESZÉLNI SEM VOLT SZABAD A FÁJDALMAIMRÓL: A CSALÁDOM SEM HITTE.
Legalább húsz helyen dörömböltem itt Magyarországon mindhiába. Minisztériumtól újságoknál, televízióig. Féltek kiállni.
HOL ÉLÜNK MI?
Mint nőt tönkre tettek. Állandó fájdalmakkal élek.
Annyit harcoltam, amit ember megtehet....
Elvesztettem a munkahelyem, rokkant lettem.
Emberi elmém épségébe, emberi morálom megtépázásába álltak bele sokan. Kemény harc volt...
NEM TUDOM HOGYAN TOVÁBB!!!
Tisztelt Asszonyom!
Köszönöm, hogy megtisztelt a bizalmával és egészségügyi beavatkozással összefüggő problémájával
hozzám fordult. Amint arról korábban már tájékoztatást kapott, transzvaginális hüvelyháló alkalmazásával
összefüggő beadványa alapján – a fenti számon – vizsgálatot indítottam.
A korábbiakat kiegészítve engedje meg, hogy beszámoljak az egészségügyért felelős államtitkártól
kapott tájékoztatás tartalmáról.
A külföldi tiltó és korlátozó intézkedések az ott észlelt nagyobb szövődményarány alapján születtek
meg. Az eddigi hazai tapasztalatok (szövődmények súlyossága és száma) nem tették szükségessé a széleskörű
helyzetértékelést, a nagy specializált centrumok megléte miatt pedig jóval alacsonyabb szövődményrátákat
regisztrálnak, a műtéteket tapasztaltabb, speciális szakképesítésű orvosok végzik.
A betegek nyomon követése a szaktárca álláspontja szerint megoldott: a kezelő intézményben a
műtétet követően minden páciens kontroll vizsgálaton vesz részt, panaszok esetén pedig biztosított az akut
és a tervezett felülvizsgálat lehetősége, szükség esetén a magasabb progresszivitási szinten történő ellátás.
Arra is kitért levelében, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint mindössze
1 alkalommal nyújtottak be transzvaginális hálótechnika alkalmazásával összefüggő panaszt (a műtétet végző
kórház és az időpont alapján ez az Ön panasza lehetett).
A tájékoztatás szerint hazánkban nem kerültek bevezetésre sem alkalmazási korlátozások, sem tiltó
rendelkezések. A mértéktartó németnyelvű szakirodalom sem veti el a hüvelyi hálók alkalmazásának
lehetőségét, hanem javasolják a gondos mérlegelést (beteg életkora, egyéb nem implantátumot használó
technika alkalmazása), továbbá a részletes és szövődményekre is kiterjedő betegfelvilágosítást, utánkövetést
és a centralizált sebészeti ellátást. A leveléből az derül ki továbbá, hogy hazánkban jelenleg ezt a gyakorlatot
folytatja a szakma, azonban nincs egységes tájékoztató minimumtartalom kidolgozva a beavatkozást illetően,
amely minden esetben a kezelőorvos szakmai kompetenciáján alapul a szakirodalomban fellelhető evidenciák
alapján.
Kérdésemmel összefüggésben az államtitkár jelezte továbbá, hogy az urológiai és a szülészetnőgyógyászat szakma a jövőben egy közös urogynecologia irányelv kidolgozását tervezi, melynek szerves
része lesz a hüvelyi háló műtétek kérdésének szabályozása is. Jelenleg az aktuális nemzetközi ajánlások sem
egyértelműek, a szélsőséges kinyilatkoztatások (pro és kontra) mellett a kellőszámú szakmai evidencia
birtokában lehet hazai irányelvet kidolgozni.
A transvaginális hálóműtétekkel kapcsolatban megjelent hazai tanulmányok, így pl. az Orvosi
Hetilapban megjelent „Hüvelyi hálóműtétek gyakorlata az amerikai korlátozó figyelmeztetés után” c.
Ügyszám: AJB-1963/2020 Madocsainé Tóth Mária
mariamadocsai@gmail.com
- -
2
tanulmány a záró következtetések között ugyanakkor arra jutott, hogy az FDA1
-ajánlásokat szem előtt tartva,
a hüvelyi és a hasi hálóműtétek a megfelelő indikációs kör alkalmazásával, a betegek széleskörű
felvilágosításával hajthatóak végre. A várható eredményekről és szövődményekről a betegeket
kellőképpen tájékoztatni kell. A szerzők véleménye szerint hatékony utánkövetési rendszer
kialakításával a műtéti szövődmény magasabb aránya jelentősen csökkenthető.
A Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle 2017. júniusi számában megjelent tanulmány2
szintén a háló alkalmazásához társuló kockázatok (mint pl. a háló eróziója vagy sérülése) ismertetését
hangsúlyozza, az FDA 2008-ban kiadott közegészségügyi figyelmeztetésében szereplő kiemelt ajánlás,
továbbá a tájékoztatás birtokában adott beleegyező nyilatkozat, melynek kiemelt fontosságát hangsúlyozzák
a hálóműtétek végzéséhez szükséges megfelelő képzettség mellett. A tanulmányhoz fűzött kommentár3
hangsúlyozza a beavatkozással összefüggésben a beteg minden részletre kiterjedő kivizsgálását, a személyre
szabott terápiás döntés megalkotásának szükségességét, a páciensek részletes felvilágosítását. Kiemeli
továbbá a műtéti megoldás tervezésekor a fokozatosság elvét (ameddig csak lehet elkerülendő a háló
alkalmazása), valamint a megelőzés elvét.
Tekintettel arra, hogy mind a panasza, mind pedig a nemzetközi és haza tanulmányok azt erősítik,
hogy ez egy potenciálisan igen sok szövődménnyel járó beavatkozás, így szükségét éreztem annak, hogy
figyelemfelhívással éljek a tájékozott beleegyezés kapcsán.
A beteg tájékoztatáshoz való jogával összefüggésben az egyenlő emberi méltósághoz való jogból levezethető egészségügyi
önrendelkezési jog tekintetében visszás helyzetet idéz elő amennyiben a betegek nem az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV.
törvény 13. §-ában meghatározott részletességű tájékoztatást kapnak. Amennyiben a betegek a kezelőorvos által javasolt
TVM beavatkozással összefüggésben nem kapják meg az annak elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és
kockázatairól szóló tájékoztatást, illetve az egyes szóba jöhető alternatív kezelési módszerekről (azok előnyeiről és veszélyeiről)
nem kapnak megfelelő tájékoztatást, nem válnak képessé arra, hogy felelős döntést hozzanak arról, hogy mely, az egészségi
állapotuk által indokolt terápiát választják.
A betegjogi jogvédelmi rendszer központjában az egészségügyi önrendelkezési jog biztosítása, valamint az
„informed consent”, azaz a tájékozott beleegyezés elve áll, ennek megfelelően széles körű alkotmányos védelemben
részesül a szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember saját teste, sorsa feletti rendelkezési
joga. Az Alkotmánybíróság 36/2000. (X. 27.) AB határozata szerint az egészségügyi ellátás során szükséges
beavatkozásokba való beleegyezés, illetve annak visszautasítása a személyiségi jogok gyakorlásától
elválaszthatatlan. Számos korábbi ombudsmani jelentés kiemeli azt, hogy a beteg, illetve az egészségügyi
ellátásra szoruló személyek e helyzetüknél fogva eleve kiszolgáltatott, nem egyszer „alárendelt” helyzetben vannak
az egészségügyi intézményekkel szemben, így jogaik különösen sérülékenyek. Mindebből következően az
államtól nemcsak az egészségügyi intézményrendszer fenntartása és működtetése várható el,
hanem alkotmányos kötelezettsége kiterjed az egészségügyi ellátásra szoruló személyek alapvető
jogainak a védelmére.
Fentiekre tekintettel arra kértem az egészségügyért felelős államtitkárt, hogy az Egészségügyi Szakmai
Kollégium illetékes tagozatait ösztönözze a tájékoztatásában említett szakmai irányelv mielőbbi kidolgozására
és ezzel összefüggésben a transzvaginális hálóműtétekkel összefüggő kockázatok és tájékoztatási előírások
rögzítésére.
Bízom abban, hogy tájékoztatásommal segíteni tudtam, további ombudsmani intézkedés megtételét
a rendelkezésemre álló információk alapján nem látom szükségesnek, vizsgálatomat jelenlevelemmel lezárom.
Budapest, 2020.11.27.
1 FDA, Food and Drug Administration (Élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatóság)
2 Peter L. Rosenblatt, MD és Sybil G. Dessie, MD: Transvaginalis háló: múlt, jelen és jövő – Segítenünk kell a betegeket a
transvaginalis hálóval kapcsolatos tények és tévhitek közötti eligazodásban, Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemle
2017. június, 117-123.o.
3 Dr. Koppán Miklós – PTE ÁOK, Szülészet és Nőgyógyászati Klinika, klinika igazgató
Üdvözlettel,
Dr. Kozma Ákos sk
Megjegyzések
Megjegyzés küldése